Ahmad

Ahmad egyiptomi, muszlim. Egyébként környezetmérnöknek tanul. Nagyon intelligens, sugárzó ember. Amint megszólal, érződik rajta valami, ami szimpatikussá teszi. Sokat küzdött azzal, hogyan vegyen részt a többiek buliján, hiszen vallása szerint nem ihat alkoholt. Erről beszélgettünk, pár hete, a konyhában. Kitértünk a jellegzetes ételekre és italokra is. Ha már szóba került, mivel kicsi maradt még az otthonról hozott háziból, gondoltam, ő döntse el, megkínáltam - mint tipikus magyar és szlovák ital. Hezitált, de látszott rajta, hogy nagyon érdekli. Nem akartam erőltetni, mert ez vallási kérdés nála, döntsön ő. Azt hiszem, megkísértettem. Odanyújtotta a poharát mosolyogva, mutatta, épp csak nyeletet. Megitta. Ugrált, sziszegett. Nem volt hozzászokva, leöblítette vízzel. Nevetett. Megköszönte. Nevettünk. Olyan volt ez, amikor az emberi gesztus - a másik megismerése felülírta a vallás kötött szabályait. Egy kis időre.