the system restarting... (ZN után copyrightot csenve)

Hát igen, when the system restarting... nem is tudom, mi állíthatná meg. Talán egy apró rajszög vagy egy szem, mondjuk homok, abban a gépezetnek nevezett masinában, ami csak szalad alattunk, mi hajtjuk rendületlenül abban a hitben, hogy előrejutunk. Pedig a az apró morzsákat csak azért kapjuk, mert valaki szereti nézni, ahogy gyűrjük magunk alá az örökké forgó kereket kapkodva az újabb lehulló darabokért. Az egészben csak az a szánalmas, ami épp a lényege az egésznek, hogy igazából sosem jutunk előre. Csak egy helyben rohanunk és mások röhögnek rajta. Mintha ez lenne az egyetlen megoldás. Pedig néhányan már rég kiléptek a taposósdiból, megtanultak néhány új trükköt, amelyet, ha időnként bemutatnak - jó időben, jó élőlényeknek, akkor hatalmas falatok esnek be hozzájuk, de még mindig a ketrecbe.
No de nem akarok pesszimista lenni. Nem áll ez hozzám túl közel. Egyébként is hiszek abban, hogy bármilyen kilátástalan is a helyzet, legalább is globálisan nézve annak tűnik, részleteiben gyönyörű lehet, és akár a legfontosabb értékekkel és értelemmel teli. Beszélgettem tegnap egy érdekes emberrel, vajdasági az illető, szóba került a háború és a bombázás. Viccelődött az egésszel, azt mondta, hogy ezt nem szabad nem elviccelni, mert akkor az ember nem bírja el. Így sokkal könnyebb. Persze nézőpont kérdése: ki mit hogyan él meg - szemszögek, paradigmák emberenként változnak. Mindenki másképp lát és hall, no meg érez. Úgyhogy mondtam is neki, hogy ez pont olyan, mint Kertész Sorstalanságánk fiúja - legalább is szemléletében.
Mostanában kerteket locsolok, embereket teszek fel a Népligetből Aténbe induló buszjáratokra, rosszarcú kalauznőknek veszek újságokat, és persze egyfolytában szandált akarok venni, de sehol nem találok olyat, ami nekem való lenne. Talán ha megtalálnám, meglelném benne magamat is... No ez költői volt :) Egy szandál, egy ember, aki keresi magát, és csak annyi történt, hogy régen érezte, ahogy a szél átfúj lábujjai között... A szandál meg visszaadja a fílinget osz minden rendbe jön. Ha ő is így akarja persze.
Mindezek előtt voltam Erdélyben "olvasótáborban". Kiscsoportom volt, rám bíztak 10 gyereket. Jó volt. Mindig sokat tanulok tőlük. Egy alkalommal, amikor leültünk, megkérdeztem tőlük, hogy mi szerintük az adott nap legfontosabb szava, meg tudják-e mondani egy szóban, egyáltalán lehetséges-e (ez hülyeség, mert minden az!), kifejezhető-e egy szóban, vagy egyáltalán melyik szó volt az adott napra a legjellemzőbb, számukra a legfontosabb. Asszem a feladat is úgy volt megfofgalmazva, hogy mi a nap legfontosabb szava (aztán a hété, évé, életé... stb. as you like it). Szóval, érdemes kipróbálni. És leírni. Egy külön füzetbe, amit az ember csak ezért tart, ezért vezet. No még az adott nap legfontosabb gondolata, ötlete belefér. Havonta, évente pedig lehet történeteket kreálni, az egyes napok legfontosabb szavaiból. Érdekes lehet.
Most csak ezt írtam aktuális érdekességként, legközelebb jobbat írok majd. :)
Üdv mindenkinek és legyen nagyon szép hetetek!!!
Pisti