Látom, enyhén megcsappant olvasótáborom... Tán a ritka blogok miatt? Vagy tán azért, mert hülyeségeket írok? Netalán tán, mert rossz betűtípust használok vagy sok hülye kérdést teszek fel? Mindegy. Nem számít. Hárman azért olvassuk: Én (Ő a legstabilabb tagja a társaságnak), Znorbi meg Gyrex. Mi hárman. Magot képezünk. Aztán 2-3 ember még csapódik hozzánk időnként. Ahogy naponta több alkalommal is rákattintok erre az oldalra, az új kommentek miatt, elgondolkodok, hogy vajon, ha már úgyis ennyire szűk körű a dolog, mennyire írhat ide az ember személyes dolgokat. Mert hát ugye a napló valahol erről is szól (blog lásd: webes napló), de cáfoljatok meg, ha nem így van... Szóval, hogy mennyire írhatom én ide ki a mindennapjaimat úgy, ahogyan azt Gyrexnek vagy Znorbinak mondanám el. Megtehetném, de nincs hozzá merszem. Félek tőletek, olvasótáborom. Mert félelmetesek vagytok. Azt hiszem, hogy ismerem az arcotok, de ha jobban belegondolok, akkor pont ez nincs, ezt nem ismerhetem. Ezért nem lehet ez napló. A napló az ennél sokkal több, intimebb dolog. A naplót magának írja az ember, a blogot egó fűti, az a lehetőség, hogy sokan olvassák. Még akkor is, ha csupán pár ember látogatja. Az ember kiélheti rajta rejtett vagy nem rejtett exhibicionizmusát.
De beszéljünk másról (már csak azért is, mert észrevettem, hogy az utóbbi épp történik...):
Kitaláltam valamit, amitalán érdekes lehet. Leírok ide egy mondatot - biztosan ismeritek a játékot - és nektek egy következőt kell írni - persze a kommentben. Ezt úgy tegyétek, hogy ismételjétek meg az előző mondatot, aztán írjátok a sajátotokat. Nem kritzérium, hogy pontosan egy mondat legyen (mondjuk a zsarnokságról - ez szóvitz), de maximalizáljuk a dolgot mondjuk 4 mondatban.
Mottóként, ami ötletet ad...
"Minden a netovábbig fejlődött már, s az ember is a végsőkig tökéletesedett. Hét ókori bölcsből nem telnék ma ki egy, s egyetlen ember több figyelmet érdemel napjainkban, mint valaha egy egész nép." Baltasar Gracian: Az életbölcsesség kézikönyve
Az első mondat pedig(Kafkától):
Igazságtalan szemrehányásokat teszel magadnak legutóbbi leveledben. Nekem az jólesik, ha valaki hűvös kezet ad, de ha már belém karol, kínos és érthetetlen.
NO, JÖHET A MEHET! FOLYT. KÖV! GYeRINK!
19 comments:
Nekem az jólesik, ha valaki hűvös kezet ad, de ha már belém karol, kínos és érthetetlen.
De hogy belenyaljon a fülembe, mint ahogy azt tegnap tette, egyenesen visszataszító.
Nekem az jólesik, ha valaki hűvös kezet ad, de ha már belém karol, kínos és érthetetlen.
De hogy belenyaljon a fülembe, mint ahogy azt tegnap tette, egyenesen visszataszító.
Mégis, akárhányszor visszagondolok azokra az időkre, valahogy elfog a honvágy.
Nekem az jólesik, ha valaki hűvös kezet ad, de ha már belém karol, kínos és érthetetlen.
De hogy belenyaljon a fülembe, mint ahogy azt tegnap tette, egyenesen visszataszító.
Mégis, akárhányszor visszagondolok azokra az időkre, valahogy elfog a honvágy.
Elfog és lebilincsel. Ahogyan Ő is tette. Brrr!
(egyebkent pedig tetszett, amit irtal, meg az otlet is jo... csak valahogy lassan alakul a tortenet :-))
szerintem meg le lehet jonni a temarol... :-(
Erdekelne viszont, hogy RPitti milyen VIP-ekkel talalkozgat manapsag Budapesten. Vamos mar megvolt. Most ki jon?
Valaki, aki miatt nincs ideje irni? Talan a Kis Mun?
(elismerem, ez na'on eroltetett, de hat ez van)
Nekem az jólesik, ha valaki hűvös kezet ad, de ha már belém karol, kínos és érthetetlen.
De hogy belenyaljon a fülembe, mint ahogy azt tegnap tette, egyenesen visszataszító.
Mégis, akárhányszor visszagondolok azokra az időkre, valahogy elfog a honvágy.
Elfog és lebilincsel. Ahogyan Ő is tette. Brrr!
Jobb lenne, ha inkább írnék egy ÚJ posztot - gondolta Pisti, és hozzálátott.
Már közel két és fél hónap telt el az utolsó poszt óta...
B
L
O
G
o
t
Pitti, mi van?
Nekem az jólesik, ha valaki hűvös kezet ad, de ha már belém karol, kínos és érthetetlen.
De hogy belenyaljon a fülembe, mint ahogy azt tegnap tette, egyenesen visszataszító.
Mégis, akárhányszor visszagondolok azokra az időkre, valahogy elfog a honvágy.
Elfog és lebilincsel. Ahogyan Ő is tette. Brrr!
Jobb lenne, ha inkább írnék egy ÚJ posztot - gondolta Pisti, és hozzálátott.
Ám csapongó gondolotai újból és újból felidézték azt az érintést, először a két kéz hűvös és száraz, személytelen összefonódását, majd a nyelv remegő és nedves táncát a fülcimpán, mely végül egy forró lehelet kíséretében hatolt egyre mélyebbre a fülkagylóban.
:-))) Nehogy már kifulladjon ennyiben a történet, hogy Pisti nekiállt blogot írni...
valaki most kezd csak ismerkedni a honvággyal,nagyon lassan,mert fél attól, aki csiklandós
olvassa ezt még más valaki is?
Post a Comment