HEVESI JUDIT | Körforgás

nagyanyámat egy karácsonyon befalaztuk.
sok volt neki a világ, nem bírt volna el vele.
egy kis lukat azért szabadon hagytunk,
azon kapott enni, inni, sokat beszélgettünk, csudajó dolga lehetett.
néha azért szólt a fiának, hogy most már talán kijönne,
megbánta minden bűnét régen, például azt, hogy létezik.
nagyapám szerint éppen ezért kellene még neki egy kis idő.

öt évet töltött a sötét zugban. én meg mindennap elmondtam neki,
hogy ő a legjobb nagyi a világon,
mert mindig tudom, hol van és mit csinál.
aztán este lett és reggel: első nap, a mama nem válaszolt.
aztán iszonyú bűz lett: második nap, a falat lebontottuk.
eltelt még néhány nap, bűnbánattal persze,
hetedik napon eltemettük.
másnap az oviban is elmeséltem nagyanyám történetét,
a többiek őszinte csodálattal hallgatták a mesét, a daduska meg azt
mondta anyámnak, beteg ez a gyerek, nehéz neki a világ.
a falakat azóta megszoktam, de a hetedik nap
hosszú nyugalma elviselhetetlen maradt.