Kereslek


Kereslek. Feladtam,
hirdetést
belepisiltelek a homokba
néztelek a buszmegállóban
online utcán szórakozóhelyen
kicsit a melóban is
az egyetemen
lagzikban
kínos csendek között
régi barátnők telefonszámai közt
a várban a parkban a majálison
egy futó tekintetében
a molban Ritában
majdnem
a balatonnál hajókon
tallinn és helsinki között
otthon és külföldön
képzeltelek el
egy lakásban
egy ölyv tekintetében
lányok vonásaiban
Seqoya mosolyában
a tenyeremben
az arcomban
az őszülő hajamban
a szememben
IStenben
kereslek
magamban
veled szeretnék
találni téged
Veled együtt
vagyok kész
most csak félkész
de lassan egészülök
nagyon kellenél
gyere
készülök
rád
várok
várlak
kereslek
látlak
gyere
már

Dönt-és?

hogyismondjam

ha még egyszer

talán egyszer

hülye lehetnék

régi pórázommal

és nyakörvemmel

és rám néznél

és megsimogatnád a fejem

hogyismondjam

talán

most az is elég lenne.

Jézus-ima

„Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!” 

Folytonosan
álmodban is
hogy ne vedd
észre
mikor "alszik a szív"
horkol és hallod
a szavakat
koppani
a köveken
felolvadnak
az esőben
rátapadnak
csizmádra
letörlöd mikor bemész
oda ahova
igazából tartoznak
hogy mondd ott is
ha kijössz
észrevétlenül
a csizmádra ragadnak
a csendekben másznak fel
átjárnak
és úgy érnek el
hogy csak mások látják
milyen szép vagy

Ritka szófelhő

kegyelem 

irgalom 

megtestesülés

kiteljesedés

üdvösség

teljesség 

hit

http://terebess.hu/keletkultinfo/zarandok.html

Mostanában

Meghallgattam
minden panaszod
amit el tudtál mondani
dühödben eltemettél
nem jöttél el a temetésre
még éltem akkor
 kopogtattam
hátha kinyitod
egy lapot hagyok
az ajtód előtt
nem biztos
hogy megbocsátok


Hunyorogva nézte a napot
belehasított minden mit oldott
magában korábban
gondolta egyszer meghal
minden körülötte
csak adogatta a téglákat
jó érzés, hogy csinál valamit
tartozhat valahova
van kinek adni
mert félt attól hogy egyedül kell
akárhogy is akart bizonyítani
a fa alatt egyedül lefeküdni
nem bírta elképzelni
hogy meghal
hogy egyedül van
hogy senki
pedig régen sokan
aztán elég sokan
aztán páran
és kevesebben
voltak
az utolsót elküldte
aztán nem jött senki
most itt a fa
az avar hideg
és fél lefeküdni


Uram,
mi lesz az elgurult magokkal?

Barbárok

Konsztantinosz Kavafisz: A barbárokra várva

„Mire várunk, tolongva mind a fórumon?”

Hogy végre ma a barbárok betörjenek.

„A szenátus mért ily tétlen s tanácstalan?
Miért nem ülnek törvényt a szenátorok”

Mert várják, hogy a barbárok betörjenek.
Mily törvényt hoznának még a szenátorok?
Majd hoznak a barbárok, csak betörjenek.

„Mért kelt fel császárunk ma ily korán, s miért
ült ki a legfelső városkapu elé
trónjára, koronával, ünnepélyesen?”

Mert várja, hogy a barbárok betörjenek.
S a császár méltóképp készül fogadni fő
emberüket. Külön pergament íratott,
hogy átnyújtsa neki, dicső címekkel és
jelzőkkel is kicirkalmazta ékesen.

„Miért jő két konzulunk s a prétorok vörös
hímzett tógában, melyben ünnepen szokás?
Mért díszítik őket ametiszt-karkötők,
és szikrázó smaragd-gyűrűk az ujjukat?

Miért vették ma éppen arany és ezüst
művekkel gazdagon mintázott botjukat?”

Mert várják, hogy a barbárok betörjenek,
és a barbárt az ilyesmi elbűvöli.

„Mért nem gyűltek össze a tisztes rétorok,
hogy szóljanak s elmondják, ami lelkünkön?”

Mert várják, hogy a barbárok betörjenek,
s a barbárokat untatják a szép szavak.

„De mért egyszerre ez a zűrzavar, ez a
felbolydulás? (Milyen sötét lett minden arc!)
Mért néptelenednek el utcák és terek,
s mért siet ki-ki otthonába komoran?”

Mert éj lett, és a barbárok nem jöttek el.
S futárok érkeztek a limesek felől,
jelentve, hogy barbárok többé nincsenek.

„S most - vajon barbárok nélkül mi lesz velünk?
Ők mégiscsak megoldás voltak valahogy…”

[Somlyó György fordítása]

1.

Pedig megtanulták.
Mindannyian.
hogy köszönni csak sápadt arccal lehet
félig lecsukódó szemek villanásából
olvasni elbújva ajtók mögé
hogy onnan majd pizsamában
felmondja a leckét
az anyja előtt áll
és hibázik hogy szeressék

Fodor Ákos

IMPROMPTU

Tegnapi terveidet töröld.
A legszebbeket is. Azokat először.
— Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád
s onnan-ide törmelékek halmát mért cipelnéd?
Temess derűsen. Ami élt: mindig föltámad; ami nem: sosem.
Ragyogó szemmel, ne tört szívvel bámulj
a Leáldozott, Gyönyörű Nap után.
___________________________Állhass tisztán
a Kelő elébe.

Vers

Fodor Ákos: EDZÉSMINTA: LELKI TORNÁHOZ

majd lehajolok és összeszedem,
kétségtelenül fölszedegetem majd
az összepöndörödött virágszirmokat,
amint szemétszerűen kezdenek
viselkedni a padlón (a hókusz-
pókusz-mentes alkímia hatására, mely
például az aranyérmes húslevesből
fagyos mosogatnivalót; csikósörényszilaj
szép hajad szálából levesbe-hullott hajszálat
csinál) – tudósabbak abbahagyhatják: már ennyi is
igazságunkra válhat