Ahmad

Ahmad egyiptomi, muszlim. Egyébként környezetmérnöknek tanul. Nagyon intelligens, sugárzó ember. Amint megszólal, érződik rajta valami, ami szimpatikussá teszi. Sokat küzdött azzal, hogyan vegyen részt a többiek buliján, hiszen vallása szerint nem ihat alkoholt. Erről beszélgettünk, pár hete, a konyhában. Kitértünk a jellegzetes ételekre és italokra is. Ha már szóba került, mivel kicsi maradt még az otthonról hozott háziból, gondoltam, ő döntse el, megkínáltam - mint tipikus magyar és szlovák ital. Hezitált, de látszott rajta, hogy nagyon érdekli. Nem akartam erőltetni, mert ez vallási kérdés nála, döntsön ő. Azt hiszem, megkísértettem. Odanyújtotta a poharát mosolyogva, mutatta, épp csak nyeletet. Megitta. Ugrált, sziszegett. Nem volt hozzászokva, leöblítette vízzel. Nevetett. Megköszönte. Nevettünk. Olyan volt ez, amikor az emberi gesztus - a másik megismerése felülírta a vallás kötött szabályait. Egy kis időre.  

Jelen(t)ések a konyhából

Nicket, a finn cserediákot ma arról kérdeztem, hogy milyen az agyondícsért finn oktatási rendszer. Először kicsit gondolkodott, közben elővett egy jointot és meggyújtotta. Az első slukk után válaszolt: "Látod, úgy szívom a jointot, mint a levegőt. Hát ilyen." Aztán nevettünk ezen.

Jelen(t)ések az irodából

Frank 60 év körüli. Üzletember. Látszik rajta, ahogyan beszél. Akármiről. Meggyőző, bár néha kicsit sok. Kínában akar üzletet nyitni. He órát ad neki kínaiból. Én leskelődök. Meghívott, hogy csatlakozzak, de valahogy túl személyes és testreszabott minden. Frank tele van energiával, lelkes, nem adja fel, pedig néha alig bírja kiejteni a szavakat. Látszik rajta, hogy kész megújulni, belekezdeni valami újba. Azon gondolkodok, hogy minden holland ilyen vagy ő kivételnek számít?
Mindenesetre kösz, Frank. :)

Groningent leginkább a talán biciklizés miatt szeretem. Télen kifejezetten extrém sportnak számít, főleg mert a belvárosi utcaköveken minden kanyar igazi kihívás. Mindehhez még egy kis adrenalint ad, hogy a hátadon a laptopod a fél életeddel. Csak hogy legyen súlya a bicajozásnak. :)

 

Jelen(t)ések az irodából

Még mindig, pedig már eltelt három hónap, de még mindig csak a kontextusból következtetem ki, hogy a nevemet mondja épp vagy a PhD-jéről (ejtsd: pisdi) beszél. Mindezek ellenére azért elég jól értem már a kínai akcentusú angolt. :)

A hollandok furcsák néha...

Máshogy mennek itt a dolgok, mint otthon. Talán az időjárás miatt, talán mert más a szomszéd vagy közel a tenger. A minap két biciklist láttam, ahogy elütöttek egy elsőbbséget adó rendőrautót. A rendőrök megvárták, míg mindenki visszaül a biciklire, átengedték őket, aztán ők is továbbindultak.