Lucian Blaga:
Éva
Mikor Évának nyújtotta az almát,
a kígyó hangja úgy szólt,
mint színezüst csengő a lomb közül.
De úgy esett, hogy suttogón,
nagy halkkal, szinte hangtalan
súgott még valamit,
amiről az Írás nem beszél sehol.
Hogy mit súgott, Isten sem hallhatá,
holott ő is figyelt.
De Éva elhallgatta
még Ádám elől is.
A női szem azóta titkot őriz,
és pillarebbenése mintha mondaná,
tud valamit,
amit mi nem tudunk,
és senki más se tud,
még ő sem, az Isten.
Lengyel Ferenc
No comments:
Post a Comment