Megvolt az idei tábor is. Másként mint a többi. Játszmákkal teli porbankúszás, hogy a hibák helyett rajtam tapossanak. Még jó, hogy nem voltam egyedül. Könnyebb volt így. Ma egész nap azon gondolkodtam, hogy mit hoztam haza belőle. Zavart. Meg talán azt, hogy nem biztos, hogy azzal segítek, hogy engedek. Még nem tudom, hogy mit is kezdek ezekkel, talán ha majd tisztul a kép... majd akkor látszanak a részletek is a kontúrok mögött.
Na igen.
"Arra az emberre hasonlít, aki messziről nézve, mintha egy vasbottal haragosan verné a földet, s csak ha közelebbről vesszük szemügyre, látjuk, hogy kapálja."
egyelőre nem tudom biztosan. :)
p.
2 comments:
cc, jovore vihetnel engem is ;)
és maradjon kontúrbann
Post a Comment