Összefolynak a napok. Annyira, hogy ma úgy utaztam le Szegedre, hogy elnéztem a megbeszélt találkozó időpontját egy héttel. Álltam az állomáson, hívtam Annát, aki csodálkozott, mikor bejelentettem, hogy itt vagyok az állomáson, merre induljak... No de megoldódott. Megvolt a munkamegbeszélés, a taxi, vonat, villamos és újból a múzeum. De ma emberi időig. Olyan gyorsan pereg az életem, hogy néha én is lemaradok mögötte. Még szerencse, hogy nélkülem nem megy tovább. Legalább is a sajátom, legalább is remélem, hogy nem megy...
:)
2 comments:
nem pont fordítva? toppantottál, s jól átvágtad, megelőzted az időt...:)
ez az erzes lassan felettem is urra lesz... lassan kuszik felfele a lelkemen... :)
Post a Comment