Kölcsönös menedzsment - avagy az is bolond, aki nem él ezzel Magyarországon

Engedve a tömegek követelésének, íme az új blokkkom! Sokat gondolkodtam, hogy mit is írjak ide - ZN azt mondta, hogy ne csak "komoly" irodalomról! Hogy megfeleljek Nektek, nehogy csak ketten, max. hárman olvassátok ezeket a sorokat, hanem tömegesen, százasával, sőt, ezresével csüngjetek rajta a nap minden pillanatában és még álmotokban is csak erre gondoljatok, a kereskedelmi tévékhez hasonlóan én is mosni, mi több, átmosni szeretném az agyatokat, hogy aztán reggelente első dolgotok legyen megnyitni az oldalamat, amely persze már rég kezdőoldal a gépen - annak ellenére, hogy csak havonta írok új blokkot -, újból és újból, naponta sok alkalommal átfutni, szavanként megrágni és újból megemészteni akarjátok az új posztokat. Félelmetesen hangzik, de hinnetek kell nekem, nincs mit tenni, ez a sorsunk, ez a jövő. Rojtos csizma, tömeg, Dáridó, Lajcsi, Nattesvér meg a riöl vörld...
Na jó, megnyugtatlak Titeket, nem gondoltam én ezt komolyan, csak elengedtem a fantáziám - a szabadjára. Szabadján meg bármi megtörténhet... Ezt tényleg elhihetitek!
Nnna, asszem a blokknak az a lényege, hogy az ember magáról is írjon valamit, legalább is nekem Gyuri valami ilyesmit mondott, hogy azért jó ez, mert naplóként szolgálhat a lusta emberekenek, mert nem kell mindenkinek külön emilt írni. Én elég lusta vagyok az emilezésben, ez tény, de nem naplóként írok, inkább csak úgy... nem tudom mért, talán kicsit az egóm miatt vagy ... Segítsetek pszichológusok!!! Inkább ne, mert még valami szörnyű dologra bukkanok...
A poszt elején a manipulációról volt szó, akkor ezzel is folytatom. Talán nem is annyira manipuláció, mint inkább felszínesség. Nem is tudom minek nevezzem. Mindegy, a lényeg az, hogy a világot, illetve a boldogulást ez is nagyban befolyásolhatja. De mi is ez - kérdezhetitek Ti, akik még nem kattintottatok más oldalra, Ti, akik még mindig bírjátok szuflával, neuronokkal hablatyolásomat, Nektek elmondok egy esetet, ami nemrég történt meg velem.
A munkámból kifolyólag volt szerencsém megismerkedni Vámos Miklóssal - egy interjút készítettünk vele. Én nagyon tömören talán úgy jellemezném Vámost, mint menedzseríró, ugyanis el tudja adni magát, nem beszélve a könyveiről. Jól megy neki! Talán ezért, talán nem, de a múltkor egy lányismerősömmel ültünk egy étteremben itt Pesten, ebéd után voltunk, neki programja volt, várt valakire, én meg nem akartam addig magára hagyni, úgyhogy együtt várakoztam vele. Egyszercsak oldalba bök, hogy bejött Vámos Miklós az étterembe. Én kihúztam magam, kis görccsel a gyomromban, hogy talán Vámos meg sem ismer - biztos millió emberrel találkozik naponta - , de odaköszöntem neki. Ő mosolyogva visszaköszönt. Elhihetitek, a csaj szemében mennyit nőttem ebben a pillanatban, azt hittem, hogy ez a csúcs, innentől kezdve már csak a leszállópálya van, de tévedtem. Ahogy beszélgetünk tovább, hátulról valaki megbökött, megfordulok, ott áll Vámos, nyújtja a kezét, megnyugtat, hogy ne is keljek fel, csak azért jött ide, hogy üdvözöljön és megkérdezze hogy vagyok. Mondanom sem kell, köpni nyelni nem tudtam, elmondtam, hogy jól vagyok, ő is elmondta, majd mosolyogva leült az asztalához. Ez volt az a pillanat, amikor az asztalnál ülő hölgyet meg lehet gond nélkül fűzni... :) Persze ez nem volt célom,nem a megfelő alannyal ebédeltem :)
Van a menedzsmentben egy szabály, nem tudom, hogy írott-e, talán nem is csak a menedzsmentben, hanem mondjuk úgy, bizonyos körökben, akik ismerik egymást. Ezt a dolgot úgy nevezik, hogy kölcsönmenedzsment. Te megemlítesz engem, ezért én bizonyos helyeken megemlítem a Te neved. Ehhez általában nem kell külön megegyezés, ehhez jószándék kell. Vámos az esetemben ezzel élt. Elég lett volna, ha biccent a fejével, már azzal is elégedett lettem volna, nem is kívánok többet, de Ő látta, hogy egy lánnyal vagyok, magáról pedig tudja, hogy van neve, ismertsége, karizmája, amivel fel tud emelni - szóval besegített :) Szerintem ez nagyon fontos dolog, az én szememben is sokat nőtt ezzel a gesztussal, ami az ő számára tényleg csekélység, az én számomra hatalmas dolog. Gondoljatok bele, ott ülsz egy emberrel, aki számodra valamiért fontos, lehet az egy érdekemberke is, és mennyit tud lökni rajtad az, hogy odalép egy ismert ember és a hogylétedről tudakozódik. Apróságok ezek, de rettentő fontosak.
Nem akarom én most itt Vámost mindenek fölé emelni, de mindenképp az ismert emberek közé tartozik, a jó értelemben vett ismert emberek közé. Azt pedig mindenképp becsülöm benne, hogy ez a fajta jószándék megvan a jellemében.
Igazából van még pár dolog, amikről szívesen írnék, meg majd fogok is, de most béfejezem a posztot. Kerekes Évivel kéne találkozni. :) Gondolom mindannyiótok üdvözli őt, úgyhogy: Átadom!
Vigyázzatok Magatokra!

Üdv,
pisti