cím nélkül 3.

Összefolynak a napok. Annyira, hogy ma úgy utaztam le Szegedre, hogy elnéztem a megbeszélt találkozó időpontját egy héttel. Álltam az állomáson, hívtam Annát, aki csodálkozott, mikor bejelentettem, hogy itt vagyok az állomáson, merre induljak... No de megoldódott. Megvolt a munkamegbeszélés, a taxi, vonat, villamos és újból a múzeum. De ma emberi időig. Olyan gyorsan pereg az életem, hogy néha én is lemaradok mögötte. Még szerencse, hogy nélkülem nem megy tovább. Legalább is a sajátom, legalább is remélem, hogy nem megy...
:)

cím nélkül 2

és lerogyott a földre, a szuperhős. Csak úgy, erő nélkül,holtan. A másik feltette a lóra. És viszi, de ő is sebesült, lerogy a hóra, valaki rátalál, aki egészséges, és felteszi a lóra. Túléli. A holtat már nem is mutatják. Pedig szuperhős volt. Egyedül a ló totálplánban. Betűk, zene, reklám. Aztán már a ló sem.

csak úgy

Megkóstoltam egy szelet csokit. Tisztát, amit nem is szeretek, mert keserű. 85%-os, írja rajta valaki. Első pillanatban nem tetszett, de aztán elkezdtem érezni valamit... Talán át kéne szoknom.