Thursday, November 27, 2008
szia Gyuri. ez egy nyílt levél. nyíltan, ahogy a kilőtt nyíl. úgy suhan. de nem sebez, ez nem az a fajta. ez az üzenetes fajta, amire fel van tekerve egy cetli, alig lehet észrevenni. az van ráírva, hogy már rég beszéltünk, főleg úgy mint régen. pedig Hiányzik. csak ennyi van ráírva erre a cetlire. ja igen, egy fénykép is van mellé csatolva, ugyanúgy feltekerve a vesszőre. rajta egy hosszú sötét folyosó, végében egy radiátor - szürke. mellette két gimnazista gyerek. nevetnek. közben fél szemmel lesik az ajtón kijövő harmadikos lányokat. :)
Tuesday, November 25, 2008
Ajándék

Valakinek, aki tegnap 3 óra körül lett 22 éves.
Öcsémnek.
:)
Radnóti Miklós: Arckép
Huszonkét éves vagyok. Így
nézhetett ki ősszel Krisztus is
ennyi idősen; még nem volt
szakálla, szőke volt és lányok
álmodtak véle éjjelenként!
1930. október 11.
Friday, November 07, 2008
Akkor most én
Akkor most én. Már olyan régen nem voltam, hogy lassan hiányzok magamnak. Meg nem árt néha visszatekinteni, monitorba róni, hogy mi is van, volt, lehetett. Próbálok válogatni, nem a fontosak és kevésbé fontosnak gondolt dolgok közül, a dolgok most nem foglalkoztatnak. Inkább az írások. Olvasok egy blogot és lenyűgöz. Ideírhatnám, idelinkelhetném, hogy melyiket, de nem teszem, mert még nem akarom megosztani, egyszerűen csak annyit akarok, olvasó, hogy tudd, olvsaok én is. Nem is akármit. Olyat, ami megérint, nem tudom, hogy változtat-e, de azt hiszem, az érintések akaratlanul is megváltoztatják az embert. Érhetik a lelket vagy a testet, mindenképp változik az alany. Ez az egyik szeretet-nyelv, tudtátok? Én sem, de most olvasom. Chapman - ő gondolta ki. Van még egy pár- ilyen nyelv, pontosan 5. Mindenki más nyelven "beszél", esetleg nyelvjárásban és ez pont olyan mint a kínai - a nyelvjárások nem értik meg egymást. Pedig csak le kellene írni, egy másik módot választani, máris megoldódik a gond (ha gond?!). Vannak két vagy többnyelvűek is, szerintem ők vannak többen. Ezt sosem gondoltam volna azelőtt... Meg azt sem, hogy mi az én szeretet-nyelvem. Kezdem érteni, figyelek. Másokét is. Az az érzésem, hogy régebben jobban értettem, de valahogy elfelejtettem, hogyan kell. Talán akkor kezdtem ezzel komolyan foglalkozni - disszertációt írni a nyelvvesztés(em?)ből... Nem vagyok benne biztos, hogy ez segít valamit a téma megértésében.
Subscribe to:
Comments (Atom)