Egyre kínosabb a helyzet, hogy már gyakorlatilag csak én nézegetem a blogomat. OK, igazatok van, kommentelni csak akkor lehet, ha van miről... De kérdem én: minek kell betartani ezeket a racionálisnak tűnő szabályszerűségeket, amelyeknek nincs mindig értelmük. Olyan ez, mint amikor az ember valamit csak valamiért tesz, önzetlenül sosem. Ez az, ami aggaszt egy kicsit. Mért nem lehetnénk kicsit önzetlenebbek. Mért nem írhatnánk akkor is kommentet, ha nincs blog, mert a "szerző" talán túl lusta, tán elfoglalt, hogy posztoljon. Pedig mindannyian tudjuk, főleg mi, bloggosok, hogy milyen jó érzés is az, amikor az ember valami visszajelzést kap a véres verítékkel megszült blogjára. Ne legyünk már olyan fukarak, a nagyvonalúság királyi erény, és kommenteljük akkor is, amikor épp nincs post, hiszen jólesik, higgyétek el!
Valami hasonló a helyzet a nekem egykoron bizonyos személyek által megígért rojtos csizmával is. Még azt sem vették meg nekem, nem is beszélve a többi kis apróságról, amit szívesen fogadnék. Emberek, meg kellene már egy kicsit változni, kicsit jobbá válni, egy hajszálnyit odafigyelni a másikra, hogy ő mit akar, neki mi lenne jobb. És még mielőtt elhangzana a kérés próbáljuk meg kitalálni. Ha nem sikerül az se baj, mert apró,de ugyanakkor hatalmas örömet lehet ezekkel a csekélységekkel okozni! Úgyhogy kezdjétek el, lepjetek meg, de ne csak kommentekkel, hanem mindenféle, kisebb-nagyobb ajándékokkal, amelyekkel úgy érezhetitek, hogy jót tesztek, hogy örülnék neki.
Hogy azért ne legyen olyan nehéz a feladat írok ide pár dolgot (BMW M5, valami csúcs laptop, egy balatoni nyaraló, adriai nyaraló - tenger, esetleg óceánmelléki is megfelel, kisebb nagyobb lakásokat is elfogadok főleg fővárosok belsjében, a központban, akinek kevesebb a pénze, az adhat aranygyűrűt vagy bármilyen más apró értékes ékszert), ezeket vagy ezekhez hasonló apróságokra vágyom.
Legyen a jelszónk innentől: Szerezzünk örömet, hogy szebb legyen a világ! :)
Hajrá!
