Álomszínház

Sziasztok!

Csak azért vetemedtem megint a blogírásra, mert Gyuri megint megihletett a dobos történeteivel. Ne izguljatok, nem dobokról fogok most írni, mert hát nem lehet mindenki olyan, mint Gyuri vagy Oli, akiket a dobok igazán lázba hoznak. Én inkább másfelé terelgetem a betűk fonalját.
Én inkább egy élményemről írok, a tegnapi estémről. Persze csak a publikus dolgok következnek itt - a fogmosást és más egyéb erotikus részleteket kihagyom. Ne is várjatok ilyeneket. Nem vagyok hajlandó kirakni a piros körben megjelenő 18-as számot a monitor sarkába - már csak technikai okokból sem, ui. bölcsész vagyok :)
De hogy ne csűrjem-csavarjam a szavakat, amelyek itt vannak a nyelvemen és már alig várják, hogy kiszaladjanak, kirohanjanak, illetve rárohanjanak a monitorra, magyarán a lényegre térek. Tegnap délután kaptam egy meghívót, nem is meghívót, inkább egy színházajánlatot az estére. A színház neve mindjárt megragadott, Álomszínház (www.alomszinhaz.hu). Nem is hezitáltam sokáig, elmentem este hétre. Egy pincében találtam magam, ahol a belépőjegy egy párna volt, amit a székre kellett helyezni, hogy az ember kényelmesebben üljön. No ne gondoljátok, hogy teljesen ingyér volt a kizspárna, kemény 900 forintomba került, de asszem ezt még ki lehet bírni. Mindegy. Beléptem a félhomályba, egy pincét képzeljetek el, ahol van egy éjjelilámpa, egy fogas mindenféle színes kendőkkel szemben három szék, oldalon pdig egy kis pódium, rajta kisasztal, mellette két szék. Rajtam és a partnermen kívül volt még ott vagy 15 ember - a nézőközönséget alkottuk, de ott ez a fogalom meglehetősen relatívnak bizonyult, ugyanis ez egy interaktív színház. A játékmester(!) mindjárt az elején felkészített mindenkit, hogy itt aztán nincs olyan, hogy csak nézünk, mint a moziban/színházban, itt mindenki (persze csak ha akar és van kedve), részese lehet az előadásnak. Ha erre senki nem vállalkozik, akkor nem lesz előadás, mert mi, a közönség vagyunk a forgatókönyvírók. Ők csak arra vállalkoznak, hogy eljátsszák az álmainkat. Először azt kérdezte meg, hogy milyen hangulatban érkeztünk a színházba, engem mindjárt kiszúrt az ipse, mert vihogtam, mint a vadalma, úghyhogy el is meséltem neki, hogy milyen várakozással léptem be ama küszöbön. El is játszották, sőt, tényleg érdekes volt látni valahol saját magamat, de ugyanakkor a színészeket... Tetszett. Aztán az álmok egy részét, momentumait játsztták el, ezután megkértek embereket, akik felmentek a pódiumra, ott pedig elmesélték az egyik álmukat. Ők pedig eljátszották. Félelmetes volt, néha szórakoztató. Nagyon ritkán unalmas, de mindenképp tanulságos. Én nem meséltem el egyetlen álmomat sem, mert pont ott, akkor egy sem jutott eszembe, de akik elmesélték, azoknak hatalmas élmény volt. Ezt lehetett látni az arcukon. Egy csomó mindent megtudtak az álmukról, magukról, arról, hogy mit is jelenthet. Pedig nem történt semmi más, csak 3 színész teljesen spontán módon megjelenítette az álmát. Két nő és egy férfi játszottak - őket neveztem eddig színészeknek. Minden előzetes megbeszélés nélkül játszottak, csak felálltak, elindult valami kopogás vagy csattogás és adták magukat, karaktereket, sztereotípiákat, de mindenképp nagyon egy húron pendültek, egymásra voltak hangolva.
No, de azért, hogy ne ódát zengjek, legyek már egy kicsit kritikus is, mert a kép teljességéhez ez is hozzátartozik. Szóval, kicsit meglepődtem, hogy az embereknek csakis rossz álmaik vannak, legalább is csak ilyen rémísztő álmokat meséltek el. Pedig itt a jó álmok csodákra lehetnek képesek. Gondoljatok bele, ez volt az előadás. Úgyhogy, ha legközelebb megyek, megjegyzek egy szuper álmot, eljátsszatom velük, így a többi ember estéje is jobb lesz!!!
Valahogy néha az volt az érzésem, hogy depressziós emberek járnak oda, akik válaszokat várnak, pedig ez egy színház és nem pszichoterápia, bár voltak pillanatok, amikor ez a határ eléggé elmosódott, ez nem tetszett. Én színházba mentem, nem pedig tréningre. Először azt hittem, ez egy olyan színház, hogy elmondasz egy álmot, ők pedig eljátszák, majd egy kicsit hozzátesznek, továbbviszik. Aztán végiggondoltam, hogy ez félelmetes és rettentő veszélyes lenne. Sőt, nem szabad ilyet tenni ebben a környezetben. Mert ha elmondom az álmom, az valahol jelent nekem valamit, ha ők másghogy fejezik be, félrevezethetnek, megsebezhetnek, érzelmileg érinthet az egész nagyon rosszul, de bárhogy is legyen, elvennék tőlem a saját álmomat. Nem beszélve a különböző lelki következményekről. No, de nem ezt történt, ők profik voltak (a játékmester például hivatásos pszichoterapeuta, és teljesen profi módon tud csukott szájjal ásítani...).
A következő előadás december 21-én lesz, karácsonyi álmokat szeretnének eljátszani. Addig én is igyekszem minél szebbeket álmodni, hogy szebbé tegyem az előadást és ha majd eljátszák, akkor sokszorozódjon meg az öröm, amit az álomtól kaptam (elsősorban bennem :)).
Asszem mostanra ennyi.
Üdv Mindenkinek!

pisti

Egy újabb szösszenet

Valószínűleg hamarosan már meg is fogjátok unni, mert ma már ez a második megnyilatkozásom és nem ígérem, hogy kevésbé lesz fárasztó, mint az előző...
Kettős célnak szeretnék megfelelni. Az egyik egy kérés, amely ZN-től hangzott el, miszerint legyenek a postok a mély kultúra látcsövein beszűrődő apró fényfoltok, a másik cél pedig az, hogy nem akarok senkit nagyon terhelni a hülyeségeimmel... Bár ilyenek nem csak nekem vannak, és talán az is lehet, hogy az enyéimnél vannak nagyobbak is.
Asszem találtam egy ilyet:







Ez lenne az. Megint egy levél, ezesetben boríték, amely a talán nem is annyira a magas, mint inkább a mély rétegeiből fakad kultúránknak.

Féligazság nagy(i)gazság

Egyre kínosabb a helyzet, hogy már gyakorlatilag csak én nézegetem a blogomat. OK, igazatok van, kommentelni csak akkor lehet, ha van miről... De kérdem én: minek kell betartani ezeket a racionálisnak tűnő szabályszerűségeket, amelyeknek nincs mindig értelmük. Olyan ez, mint amikor az ember valamit csak valamiért tesz, önzetlenül sosem. Ez az, ami aggaszt egy kicsit. Mért nem lehetnénk kicsit önzetlenebbek. Mért nem írhatnánk akkor is kommentet, ha nincs blog, mert a "szerző" talán túl lusta, tán elfoglalt, hogy posztoljon. Pedig mindannyian tudjuk, főleg mi, bloggosok, hogy milyen jó érzés is az, amikor az ember valami visszajelzést kap a véres verítékkel megszült blogjára. Ne legyünk már olyan fukarak, a nagyvonalúság királyi erény, és kommenteljük akkor is, amikor épp nincs post, hiszen jólesik, higgyétek el!
Valami hasonló a helyzet a nekem egykoron bizonyos személyek által megígért rojtos csizmával is. Még azt sem vették meg nekem, nem is beszélve a többi kis apróságról, amit szívesen fogadnék. Emberek, meg kellene már egy kicsit változni, kicsit jobbá válni, egy hajszálnyit odafigyelni a másikra, hogy ő mit akar, neki mi lenne jobb. És még mielőtt elhangzana a kérés próbáljuk meg kitalálni. Ha nem sikerül az se baj, mert apró,de ugyanakkor hatalmas örömet lehet ezekkel a csekélységekkel okozni! Úgyhogy kezdjétek el, lepjetek meg, de ne csak kommentekkel, hanem mindenféle, kisebb-nagyobb ajándékokkal, amelyekkel úgy érezhetitek, hogy jót tesztek, hogy örülnék neki.
Hogy azért ne legyen olyan nehéz a feladat írok ide pár dolgot (BMW M5, valami csúcs laptop, egy balatoni nyaraló, adriai nyaraló - tenger, esetleg óceánmelléki is megfelel, kisebb nagyobb lakásokat is elfogadok főleg fővárosok belsjében, a központban, akinek kevesebb a pénze, az adhat aranygyűrűt vagy bármilyen más apró értékes ékszert), ezeket vagy ezekhez hasonló apróságokra vágyom.
Legyen a jelszónk innentől: Szerezzünk örömet, hogy szebb legyen a világ! :)

Hajrá!

Nesze neked Kultoora

Ajánlom figyelmetekbe ezt a levelet a kultúrák sokszínűségéről...

KÖRKÉRDÉS

Mivel már jó ideje senki sem (még én sem) ír kommentet a blokkkkomra, ezért kénytelen vagyok feltenni Nektek egy körkérdést - mint ahogy azt már a cím is mutatja.
Szóval ez a KÖR(talán még emlékeztek a filmre - Ti, idősebbek még biztosan...)kérdés a következőképpen hangzik:

Vajon miért nem kommentel senki ezen az oldalon már vagy két hete?

Válaszaitokat kommentjeitekben várom! :)

Férfias kéz- és lábszorítással üdvözöl mindenkit:

a blokkk írója, erpé

Kölcsönös menedzsment - avagy az is bolond, aki nem él ezzel Magyarországon

Engedve a tömegek követelésének, íme az új blokkkom! Sokat gondolkodtam, hogy mit is írjak ide - ZN azt mondta, hogy ne csak "komoly" irodalomról! Hogy megfeleljek Nektek, nehogy csak ketten, max. hárman olvassátok ezeket a sorokat, hanem tömegesen, százasával, sőt, ezresével csüngjetek rajta a nap minden pillanatában és még álmotokban is csak erre gondoljatok, a kereskedelmi tévékhez hasonlóan én is mosni, mi több, átmosni szeretném az agyatokat, hogy aztán reggelente első dolgotok legyen megnyitni az oldalamat, amely persze már rég kezdőoldal a gépen - annak ellenére, hogy csak havonta írok új blokkot -, újból és újból, naponta sok alkalommal átfutni, szavanként megrágni és újból megemészteni akarjátok az új posztokat. Félelmetesen hangzik, de hinnetek kell nekem, nincs mit tenni, ez a sorsunk, ez a jövő. Rojtos csizma, tömeg, Dáridó, Lajcsi, Nattesvér meg a riöl vörld...
Na jó, megnyugtatlak Titeket, nem gondoltam én ezt komolyan, csak elengedtem a fantáziám - a szabadjára. Szabadján meg bármi megtörténhet... Ezt tényleg elhihetitek!
Nnna, asszem a blokknak az a lényege, hogy az ember magáról is írjon valamit, legalább is nekem Gyuri valami ilyesmit mondott, hogy azért jó ez, mert naplóként szolgálhat a lusta emberekenek, mert nem kell mindenkinek külön emilt írni. Én elég lusta vagyok az emilezésben, ez tény, de nem naplóként írok, inkább csak úgy... nem tudom mért, talán kicsit az egóm miatt vagy ... Segítsetek pszichológusok!!! Inkább ne, mert még valami szörnyű dologra bukkanok...
A poszt elején a manipulációról volt szó, akkor ezzel is folytatom. Talán nem is annyira manipuláció, mint inkább felszínesség. Nem is tudom minek nevezzem. Mindegy, a lényeg az, hogy a világot, illetve a boldogulást ez is nagyban befolyásolhatja. De mi is ez - kérdezhetitek Ti, akik még nem kattintottatok más oldalra, Ti, akik még mindig bírjátok szuflával, neuronokkal hablatyolásomat, Nektek elmondok egy esetet, ami nemrég történt meg velem.
A munkámból kifolyólag volt szerencsém megismerkedni Vámos Miklóssal - egy interjút készítettünk vele. Én nagyon tömören talán úgy jellemezném Vámost, mint menedzseríró, ugyanis el tudja adni magát, nem beszélve a könyveiről. Jól megy neki! Talán ezért, talán nem, de a múltkor egy lányismerősömmel ültünk egy étteremben itt Pesten, ebéd után voltunk, neki programja volt, várt valakire, én meg nem akartam addig magára hagyni, úgyhogy együtt várakoztam vele. Egyszercsak oldalba bök, hogy bejött Vámos Miklós az étterembe. Én kihúztam magam, kis görccsel a gyomromban, hogy talán Vámos meg sem ismer - biztos millió emberrel találkozik naponta - , de odaköszöntem neki. Ő mosolyogva visszaköszönt. Elhihetitek, a csaj szemében mennyit nőttem ebben a pillanatban, azt hittem, hogy ez a csúcs, innentől kezdve már csak a leszállópálya van, de tévedtem. Ahogy beszélgetünk tovább, hátulról valaki megbökött, megfordulok, ott áll Vámos, nyújtja a kezét, megnyugtat, hogy ne is keljek fel, csak azért jött ide, hogy üdvözöljön és megkérdezze hogy vagyok. Mondanom sem kell, köpni nyelni nem tudtam, elmondtam, hogy jól vagyok, ő is elmondta, majd mosolyogva leült az asztalához. Ez volt az a pillanat, amikor az asztalnál ülő hölgyet meg lehet gond nélkül fűzni... :) Persze ez nem volt célom,nem a megfelő alannyal ebédeltem :)
Van a menedzsmentben egy szabály, nem tudom, hogy írott-e, talán nem is csak a menedzsmentben, hanem mondjuk úgy, bizonyos körökben, akik ismerik egymást. Ezt a dolgot úgy nevezik, hogy kölcsönmenedzsment. Te megemlítesz engem, ezért én bizonyos helyeken megemlítem a Te neved. Ehhez általában nem kell külön megegyezés, ehhez jószándék kell. Vámos az esetemben ezzel élt. Elég lett volna, ha biccent a fejével, már azzal is elégedett lettem volna, nem is kívánok többet, de Ő látta, hogy egy lánnyal vagyok, magáról pedig tudja, hogy van neve, ismertsége, karizmája, amivel fel tud emelni - szóval besegített :) Szerintem ez nagyon fontos dolog, az én szememben is sokat nőtt ezzel a gesztussal, ami az ő számára tényleg csekélység, az én számomra hatalmas dolog. Gondoljatok bele, ott ülsz egy emberrel, aki számodra valamiért fontos, lehet az egy érdekemberke is, és mennyit tud lökni rajtad az, hogy odalép egy ismert ember és a hogylétedről tudakozódik. Apróságok ezek, de rettentő fontosak.
Nem akarom én most itt Vámost mindenek fölé emelni, de mindenképp az ismert emberek közé tartozik, a jó értelemben vett ismert emberek közé. Azt pedig mindenképp becsülöm benne, hogy ez a fajta jószándék megvan a jellemében.
Igazából van még pár dolog, amikről szívesen írnék, meg majd fogok is, de most béfejezem a posztot. Kerekes Évivel kéne találkozni. :) Gondolom mindannyiótok üdvözli őt, úgyhogy: Átadom!
Vigyázzatok Magatokra!

Üdv,
pisti

A kultúra Magyarországon

Nem kenyerem a politizálás, nem is akarok belefolyni egy másik ország (mármint egy olyan ország, amelyik nem hazám) belügyeibe, de itt dolgozom, úgyhogy érintett vagyok a kérdésben. Az, hogy a kultúra itt, Magyarországon mennyire másodlagos kérdés (szerintem Szlovákiában méginkább...), azt a következő levél is bizonyítja, amit az előbb kaptam.

Ez volt az:

"Művészeti Szervezetek Nyílt Levele a Magyar Köztársaság Miniszterelnökének Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr részére

Budapest

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A magyar művészeti szervezetek aláírásukkal szeretnék hangsúlyozni a kultúra területén kialakult tarthatatlan állapot miatti közös tiltakozásukat. Felhívjuk figyelmét arra, hogy a 2005. évre szóló, működési költségeinkre megítélt teljes összeget a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma számunkra a mai napig nem utalta át. Ennél fogva működésképtelenné váltunk, tevékenységünk ellehetetlenült. Helyzetünket súlyosbítja, hogy tervezett programjainkat sem tudjuk megvalósítani, mivel a Nemzeti Kulturális Alapprogram is visszatartja a nyertes pályázataink pénzeinek kifizetését. A kultúra támogatásának összeomlásával fenyegető állapotban a Nemzeti Kulturális Alapprogram ésszerűtlen átalakítása folyik, a művészeti területek szervezeteinek megkérdezése nélkül, véleményünk kihagyásával. Nem tudjuk elfogadni, hogy aművészeti közélet egésze bizonytalan, kiszámíthatatlan helyzetbe került. A megoldást sürgető kérdéseinket, tiltakozásainkat a minisztérium válaszra sem méltatja, vagy olyan javaslatokat tesz a non-profit feladatokat vállaló közhasznú szervezeteknek,amelyeket azok teljesíteni nem tudnak és amelyekre kényszeríteni bennünketfelelőtlen gondolkozásra vall.Tiltakozásunkkal is szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a művészeti közélettámogatása az állam valamennyi polgárának közös érdeke, mivel a támogatás a művészet valamennyi területén a nemzet kulturális értékeinek megteremtését, valamint megóvását segíti elő és szolgálja. A művészet, a művészek léte és fennmaradási biztonsága kultúránk fennmaradásának biztonsága is.Kérjük Önt, hogy felelős miniszterelnökként ezt a méltatlan állapotot szüntesse meg!Gondoljon arra, hogy egy Európai Unióhoz tartozó országban ilyen helyzet nem alakulhat ki.Kérjük és figyelmébe ajánljuk a tagországok gyakorlatának alkalmazását a kultúra területén!

Megértését köszönjük és várjuk azonnali intézkedését!

2005. szeptember 7.

Alternatív és Független Színházak Szövetsége, Belvárosi Művészek Társasága, ErdélyiMagyar Írók Ligája, Fiatal Iparművészek Stúdiója, Fiatal Írók Szövetsége, FolyamatTársaság, Írók Szakszervezete, Kapos Art Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete,Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezete, "KisgrafikaBarátok Köre" Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, Könyves Szövetség, KráterMűhely Egyesület, Madách Irodalmi Társaság, Magyar Festők Társasága, MagyarFotóművészek Szövetsége, Magyar Grafikusművészek Szövetsége, Magyar IllusztrátorokTársasága, Magyar Írók Egyesülete, Magyar Írószövetség, Magyar KárpitművészekEgyesülete, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Magyar Képzőművészek ésIparművészek Társasága, Magyar Képzőművészek és Iparművészek TársaságánakSzövetsége, Magyar Művészeti Műhely Társaság, Magyar Rézkarcolók és LitográfusMűvészek Egyesülete, Magyar Színházi Társaság, Magyar Szobrász Társaság, MagyarTáncművészek Szövetsége, Magyar Vízfestők Társasága, MAMŰ Társaság, MASZK OrszágosSzínészegyesület, Móricz Zsigmond Kör, Nemzetközi Kepes Társaság, Péter PálMűvészeti Egyesület, Symposion Társaság, Szentendrei Vajda Lajos Stúdió, SzinyeiMerse Pál Társaság"

Mostanra csak ennyit, de majd még jelentkezek! Mindenkinek ÜDV!

pisti

a javított verzió

Hát, - persze tom, hogy háttal nem kezdünk mondatot, mer akkor nem láttttyuk az elejit - ez elég zűrös volt. Asszem, elfelejtettem a (l)júzernevemet :) oszt nem tudtam feltenni az új blokkkot. Gyureee baraátom segített 100ejuró fejében, azóta az én fejemben is van pár gondolat... Na jó, miutrán kiperkáltam neki a lovettát, illetve még annak előtte, mámint a Gyureeenak való fizetés előtt, el kellett adnom a rojtos csizmámot... Mer hát mégis mi a fontosabb, az embernek legyen egy új blokkja, vagy a rojtos... Egyértelmű, ne is próbáljatok megggyőzni. Szal, ezennel, aki engemet szeret, az vegyen neklem egy rojtost!!!! Bepótolandó a kiadásimért, amit csak MIATTATOK, az olvasókért voltam hajlandó kínkeservesen - valójában GY kicsavareta a kezemből - átadni.
Hát - persze tudom, hogy háttal nem, kezdünk mondztaot, sem szöveget, de a befejezésről még nemhallottam - mostanra ennyi, legközelebb jön a többi.
Ja, van egy olvasmányélményem: Baricco: Selyem. Érdekes, szép, elgondolkodtató a sztori. Olvassátok el, ha akarjátok. Rövid is.
Na szega, Te egyetlen olvasóm... GYureee :)

Üdv,

p.

Hahó!

Többen követeltétek - igazából csak Gyuree, de ő többször is, hogy írjak már valami újat a blokkkomra... Legyen ahogy akarjátok, most akkor írok... Nem tudom mivel kezdjem, talán azzal, hogy az első blokkkkomban említett könyvet még el sem kezdtem olvasni, a beszámoló csúszni fog. Az elmúlt pár hétben sok dolog történt velem. Pl. találkoztam Zagyi Norbival, akit először Füleken nem is ismertem meg, a barátnőjé is vele volt. Épp sötétedett, kifelé tartottam a parkból, épp nosztalgiáztam, amikor észrevettem, hogy három embernek látszó tárgy engem figyel. Már azt hittem, hogy lesz valami, felvettem a boxert, gyorsan felelevenítettem az AIKIDotudásomat,gyakoroltam egy fával, de amikor közelebb mentem, csalódottan vettem észre, hogy ezeket ismerem... Igen, ők voltak, Zagyiék, akik haza is fuvaroztak - ezt külön is köszönöm! Ez egy olyan dolog volt az elmúlt pár napban, aminek nagyon örültem,ezért is írtam le ide. De még a találkozás előtt voltam a palóctáborban, persze csak egy napra, egy kiránduláson, de sikerült összefutnom néhány olyan emberrel, akikkel nincs esélyem találkozni évközben. Találkoztam Gyurival meg Anikóval is, akik épp Prágában nyaralnak.Ezek előtt vezettem olvasótábort Balatonmáriafürdőn, nehéz volt, de úgy érzem sikerült adni valamit. No, nem tudom, hogy hogyan kell feltenni a blokkot, úgyhogy amíg nem tudom meg, nem mondja meg nekem Gyuri vagy valaki más, addig ez lesz a következő blokk. Addig is szép napokat!
üdv
p.

Ez az első blokkk

Hát, akkor blokkoljunk... A nyelvészet valami hasonlót ért a népetimológia alatt :)
Kezdem az elején: a "blog, de minek" eszmei atyjának hatására tartok itt és gépelem ezt a pár mondatot. Nem tudom, hogy akarom-e, lesz-e mondanivalóm, mert akkor tényleg: minek?
Addig is, amíg semmi más nem jut eszembe, álljon itt egy idézet, amely talán József Attilára illik (persze nem ő írta...), de az is lehet, hogy nem...

"Aki dudás akar lenni,
pokolra kell annak menni,
ott kell annak megtanulni,
hogyan kell a dudát fújni!"

No senki ne értelmezze félre a a "dudás" részt!!! De komolyan: akkor kire illik - killik? Teremtsünk nyelvet? Kezdetnek Eco: A tökéletes nyelv keresése jó kiindulópontnak tűnik.
Majd meglátjuk, még csak most akarom elolvasni.
Asszem ennyi kezdetnek elég is. Akkor szí jú létör...